2013. december 27., péntek

Decemberi visszatekintő

Decemberi visszatekintő – foci, sakk, kiállítás megnyitó, és persze a Mikulás-est

Még december elején került sor a város kollégiumai közötti teremfoci megmérettetésre. Csapatunk sikerrel vette a csoportkört, s magabiztosan jutott be a hármas döntőbe. Itt azonban már nem jött ki a lépés, és egy döntetlennel és egy vereséggel a dobogó alsó fokára állhatott fel a Wigner Kollégium, de a gratuláció jár.
Éremmel a nyakban (Ákos már edzésen, nem öregedett meg hirtelen...)

Egy héttel később szellemi sport vetélkedőn vettünk részt, azaz sakkversenyen. A Csiszár Ákos, Dányi Attila, Smid Márton, Szondi Roland alkotta négyes nagy meglepetésre megelőzte egy ponttal a Neumannt, s így első helyezett lett. Gratulálunk nekik! 
Sport mellett kulturális értékeket is fogyasztottunk decemberben. A mi társalgónkban rendezett kiállítás anyaga átkerült a Szent Hedvig Kollégium Galériájába. Ugyanis a Dobó István Vármúzeum szervezésében a "Látásra nevelés/ Képző- és iparművészet népszerűsítése Egerben" projekt keretében az együttműködő oktatási intézmények diákjainak alkotásaiból nyílt itt közös kiállítás. A kiállítást Kiss Lászlóné, a Minorita Rend Szent Hedvig Kollégiuma igazgatója nyitotta meg, valamint köszöntőt mondott Berecz Mátyás, a Dobó István Vármúzeum megbízott igazgatója.
Az alkotások mellett a kiállítás megnyitó műsorából is kivettük a részünket, mivel többek között a mi kollégistáink is zenéltek (Csapó Dénes, Forgó Bence, Szabó Bálint).

Mindezen események között került sor a Mikulás-estre, benne az elsősök kollégistává avatására. A DT a kora hajnali reggeli tornával hangolta az elsősöket a rendrakásra. Délután a DT vezetőség ellenőrizte is a szobákat, kijelölte a ’pincéreket’ az esti vacsorához azok közük, akik nem voltak képesek megfelelő szintre hozni a szobarendet, vagy épp a tesztfeladaton buktak meg. A mákos nudlis vacsora rendben lement, majd a kollégium átfáradt az aulába. A műsorvezető kérésére, ha nem is egyre szebben, de egyre hangosabban énekeltek az újoncok, s így csak megjelent a Mikulás és a krampuszok. Miután üdvözölte a megjelentek, megkérte az elsősöket, adjanak elő valami műsort. A műsort lehet valami szépségversenyről koppintották, mert a világbékén kívül, mindent szerettek a fiúk, legyen szó akár a koliról, felsősökről, stúdiumról, na és persze a Mikulásnak is hízelegtek. Ezután Molnár Bence zsonglőrködött, s gyűjtötte be megérdemelten a vastapsot.
Ezután már az avatandó kollégisták egyéni, ill. páros fellépései következtek, vegyes színvonalon. A táncok általában jól sikerültek, az éneklés már vegyesebben. Apropó, itt meg kell állnunk egy szóra, s meg kell dicsérnünk a közönség aktív részét, mely hangos biztatásokkal és együtt énekléssel segítette oldani a görcsöt a kissé félénk elsősökben. A szinkronizálás volt az egyik legnehezebb feladat, ez annyira nem is jött be, szerencsére a jelenetek már önmagukban is jó kedvre derítettek. Aztán felesküdtek az elsősök – mindenkit Török Ricsinek hívnak -, s visszatértünk a kollégium szentélyében.
Összességében a körülményekhez megfelelő jó tempóban pörögtek az események, kevés volt a holtjárat, ami az utóbbi években megnehezítette a türelmes végigülést. Reméljük jövőre is jót mulatunk, már alig várjuk az újakat, legfőképp a mostani avatottak.

2013. december 10., kedd

Interjú a kollégium új nevelőtanárával

Nemcsak kilencedikesből van új a kollégiumban. Nevelőtanárból is érkezett új, Kis Sándor személyében. Vele készített interjút Kiss Patrik.
Mikor született Tanár úr, és hol járta az iskoláit?
1968-ban születtem, Egerben. Itt is jártam általános iskolába, majd középiskolába. A Gárdonyiban érettségiztem. Testnevelés – biológia szakon tanultam tovább az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Egyetemi végzetségemet már Budapesten szereztem, testnevelésből.
Tanár úr tesi szakos, bizonyára sportolt is, és szereti is a sportokat. Melyeket részesítette, részesíti előnybe?
Egykor vízilabdáztam, mára ebből az úszás maradt meg, alkalmanként pedig kondizom és biciklizek. Ha újra jó idő lesz, a munkába is ’betekerek’. Ami a sportokat illeti, a focit szeretem nézni, de csak a nagy világversenyek hoznak lázba. A Maradona-féle Argentína volt a kedvencem, mára nincs konkrét csapatom, akinek szurkolnék. A Forma 1 addig érdekelt, amíg Schumacher versenyzett.
Milyen hobbija van tanár úrnak?
Az úszás mellett a zenehallgatás, olykor a filmnézés.. A filmek közül nagy kedvencem a Keresztapa trilógia, részben a történet, részben a nagyszerű színészek miatt. Zenében a klasszikus rock zenét szeretem, mint pl. Deep Purple, Rolling Stones, AC/DC.
Van-e kedvenc autómárkája?
A Honda és a több japán autó, meg egy-két német (MMW, Audi), de amúgy nem igazán vagyok márkakedvelő.
Magánéletével kapcsolatban mit osztana meg velünk?
Házasember voltam, de két éve elváltam. Van egy 12 éves leányom, aki Budapesten él.
Mivel foglalkozott, mielőtt hozzánk került?
Tanítottam általános iskolában, voltam egy évig sajtóreferens a rendőrségen, ill. családi vállalkozásban dolgoztam. Itt gránittal és kővel dolgoztunk.
Mi a véleménye a kollégiumról, a kollégistákról?
Új és érdekes kihívás számomra ez a helyzet. Rég nem foglalkoztam diákokkal, a sok rémség után, amit hallani lehet a mai fiatalokról, azt kell mondanom, nem olyan vészes a dolog. Vannak, akik komolyan veszik a tanulást, s mellette is hasznosan tölti az idejét, s vannak, akik kevésbé. Összességében lehetnének kicsit aktívabbak, egyesek igényszintjét is magasabbra kell emelni, de mi épp ezért vagyunk itt.
Tanár úrnak még az árnyéka is figyel!


2013. december 9., hétfő

Krízis - díjátadással

A tavalyi tanév során készült el a kollégium falain belül az alig 8 perces kisfilmünk, horror műfajban. Nagy Péter ex-kollégistával karöltve csináltuk meg, szinte az egész 2. szint segítségével és közreműködésével. Kisfilmünk a Krízis címet kapta.
Díjátadón, Szabó Simon zsűritag; Sandra Gonzales, a rendezvény kiötlője, és a két rendező, Péter és Martin
Egy megszokott, szobán belüli éjszakai horrorfilmezést követően támadt az az ötletünk, hogy akár mi is csinálhatnánk egy kollégiumi horror-sztorit, ami nem csak számunkra, hanem minden kollégistának szórakoztató lehet. Alapkoncepcióként a mindenki által jól ismert Paranormal Activity-t és a Rec című filmeket vettük. Ál-dokumentarista, kézi kamerás, vágási munkát alig igénylő ágazata ez a horror műfajnak, így mindenki azt hinné, hogy ilyet a legegyszerűbb összedobni. Mi is így gondoltuk, majd az első felvételek után rá kellett jönnünk, hogy tévedtünk.A felvételek előtt felszínesen megterveztük a különböző jelenteket, azok történéseit, a többit pedig a véletlenre bíztuk, hiszen ezeknek a típusú filmeknek az improvizáció és a véletlenszerűség az alapja.A szereplők adottak voltak: mi magunk és a 2. szint lakói, illetve különösebb technikai felszereltségre sem volt szükség, csak egy telefonra.
A munkát március végén kezdtük, és a készítés folyamata egészen június elejéig elhúzódott (mi sem gondoltuk volna, hogy ez ilyen hosszú lesz:D). A legnagyobb problémánk az idővel volt, hiszen a kisfilmünk jelentős része éjszaka, sötétben játszódik. A nappali jelenetekkel nem volt különösebb probléma, ezek hamar elkészültek, azonban lámpaoltás után sokkal nehezebb volt horrort csempészni a kollégiumi éjszakába Hankó Tanár Úr felügyelete mellett. :D Az éjszakai jelenetek egy részét (mikor a szobákban futkosunk és ijedezünk) még jóval lámpaoltás és takarodó előtt vettük föl, ami azért volt nehéz, mert ilyenkor még javában zajlik az élet a folyosókon és a szobákban, így többször is beleszűrődött a felvételekbe nem kívánatos zaj, beszéd, stb. Szerencsére azonban utómunkával, kisebb trükközéssel sikerült élettelen éjszakai hangulatot kelteni.Viszont voltak olyan jelenetek is, amiket valóban éjféltájt vettünk föl (pl.: a legvége), azonban ezeket síri csöndben rögzítettük, majd egy délután alkalmával a hangszigetelt, vendégszobás szárnyon utólag fölvettük hozzá az üvöltéseket és különböző hangeffekteket, majd a felvételek alá illesztettük.
Talán a legjobb része a munkának egy teljes szint összehangolása és feladatokkal ellátása volt. Igazi csapatmunka volt az egész, és tapasztalataink szerint mindenki jól érezte magát, hiszen ilyet nem minden nap csinál az ember, pláne nem egy kollégiumban. :) Rengeteget bakiztunk, röhögtünk és hülyéskedtünk mialatt elkészült ez a 8 perc. Jó érzés volt, hogy az egész csoport segített nekünk és élvezettel csinálták velünk a kisfilmet.
Képkockák a filmből
Nem volt különösebb célunk vele, csupán szórakozásból készítettük el, azonban november elején feltűnt egy pályázati felhívás, ahova mobillal készült rövidfilmeket vártak. Movilfestawards a nemzetközi pályázat címe, amely már harmadjára került megrendezésre, idén először Budapesten. Gondoltuk miért is ne nevezhetnénk a Krízist, hiszen minden követelménynek megfelelt. Készítettünk hozzá angol feliratot, majd beküldtük. Rövidesen kaptunk egy e-mailt, amiben közölték velünk, hogy az első fordulón túljutottunk, már csak a zsűrit kell meggyőznie a filmünknek. Végül 1 nappal a díjátadó gála előtt jött a telefon, hogy egyedüli magyarként bejutottunk a 400 nevezett film közül a 6 legjobb közé, így másnap este 8-kor már a budapesti rendezvényen voltunk, amelyet egy hangulatos, gyönyörű helyen rendeztek meg. :) Hihetetlenül nagy élmény volt ez számunkra, hiszen a saját filmünket nézhettük végig egy hatalmas kivetítő vásznon és tv-ken más, idegen emberekkel és neves rendezőkkel, színészekkel (pl.: Szabó Simon, Jedlicska Márton) és külföldiekkel együtt. Rengeteg gratulációt és elismerést kaptunk, illetve hazahozhattuk a közönségdíjat is, amit nagy sikernek könyvelhetünk el a legfiatalabb versenyzőkként. Interjút és fotókat készítettek velünk, végül az estét egy hatalmas afterparty zárta.
A sors fintora pedig, hogy a pályázatot, amin a kolis filmünkkel nyertünk, a kollégiumba kiplakátolva fedeztük föl.

Köszönjük minden résztvevőnek, és a kollégium 2. csoportjának! :)
További képek, érdekességek a facebook oldalainkon.
Bognár Martin